A jövőnk érdekében még sok mindent meg kell tennünk

Mátyás Imre Plébános urat kérdeztem meg, aki egy éve került Tamásiba, hogy mondja el, mit gondol az itt töltött egy esztendőről.

Napra pontosan egy éve, augusztus 1-jével kerültem a Tamási Római Katolikus Plébánia élére dr. Udvardy György pécsi megyéspüspök döntése alapján. Püspök úr döntését azért hangsúlyoznám, mert még mindig vannak olyanok, akik az áthelyezés mögött arra gondolnak, hogy tiszteletreméltó elődöm Hegedűs atya vagy az én döntésem volt az áthelyezés mögött… Nos, ez nem így van! Az alaphelyzet az, hogy a Római Katolikus Egyházban a püspök rendelkezik a papság helyezésének jogával még akkor is, ha döntését velünk egyeztetve a beleegyezésünket kéri.

Egy év után, ha valaki felteszi nekem a kérdést, hogy mi történt ezen év alatt, akkor a válaszom nagyon egyszerű: „Nem történt semmi látványos ezen idő alatt, mégis sok minden történt”! Ez első olvasatra furcsa, vagy talán ellentmondásos, de csak azok számára, akik „lihegve” keresik a mindennapi életben a látszat dolgokat, és még nem értették meg a neves francia író Antoine de Saint-Exupéry szavait: „Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. A Biblia erről a láthatatlan lényegesről, Istenről akar tanítani minket.

Ez azt jelenti, hogy nekünk megkeresztelt, hívő és templomba járó embereknek elsődleges küldetésünk a Láthatatlanról (Istenről) bizonyosságot szerezni, és miután mi már bizonyosságra jutottunk, ezután a Láthatatlanról (Istenről) tanúságot tenni embertársainknak. Én ezt tartottam és tartom ma is szem előtt. Ez az, ami örök és nem a látszat és mulandó világ, ami után nagyon sokszor csalódottan, sőt fáradtan térünk „pihenőre”… Ágoston a 4. keresztény évszázad nagy gondolkodója ezt így írta le: „Te feléd irányulónak teremtettél minket, Urunk. Ezért nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik tebenned” (Vallomások 1,1).

Ezután nézzünk néhány dolgot, ami megtörtént az elmúlt egy év alatt. A kezdeti nehézségek (személyi változás) ellenére – a napi rutin folytatása mellett – sikerült kialakítani egy egyszerű és követhető Miserendet, Fogadóórák rendjét, Bűnbánati rendet, Pénzvitel rendjét, Temetések rendjét és a Szentségkiszolgáltatás alaprendjét, mely utóbbit még tovább lehet gondolni és alakítani a Pécsi Egyházmegye Lelkipásztori Terve alapján.

Ezek nem kis változást jelentettek, és ezért – megértem – nem volt könnyű az embereknek. Viszont, meggyőződésem szerint, ezek az átalakítások szolgálják Közösségünk jövőjét. A változtatásoknak viszont még nem értünk a végére, hiszen még bőséges teendő van az anyagi javaink rendezése terén, vagy az Oktatási-és Nevelési Intézményeinknél, vagy még az adminisztratív munka további átgondolását illetően, vagy a templomi közösségek összehangolása körül… Ezek mind-mind különleges figyelmet igénylő feladatok és sok időt igényelnek. Jelszavunk lehetne a következő: „Nem adom fel!”

Egy év után – úgy látom – három dologra van szüksége Közösségünknek: Türelem, Rend és Jókedv! Mindhárom fogalom meghatározó a jövőnket illetően. A „türelem” szó figyelmünket Pál apostol szavaira irányítja, aki a Korintusiakhoz írt első levélben a szeretet első tulajdonságaként írja: „A szeretet türelmes,…” (Korintusi első levél 13,4). A „rend” szó eszünkbe juttatja a régi mondást, melyet Szent Ágostonnak tulajdonítanak: „Tartsd meg a rendet, és a rend is megtart téged” (latin mondás). A „jókedv” szó hallatán a keresztények nem egy kiegészítő (ma van, holnap nincs) tulajdonságról beszélnek, hanem az életük szerves részéről, ahogy azt Assisi Szent Ferenc a Naphimnusz (Sík Sándor fordítása) című költeményében megénekelte.

Befejezésként: Nézetem szerint van jövője a Tamási Római Katolikus Közösségnek, amit a Pécsi Egyházmegye fejlesztési terve is visszaigazol, de a jövőnk érdekében még sok mindent meg kell tennünk. Nem egyszerű a jelen helyzetünk, de nem is reménytelen! A jövőt illetően pedig biztos vagyok abban, hogy mi nem leszünk munkanélküliek… Vagyis feladat van bőven, és az ahhoz szükséges anyagi és személyi feltételek biztosítása a Pécsi Egyházmegye és jómagam közös kötelességünk. Mivel a feladat nagy, ezért kérem mindenki jó szándékú segítségét és imádságát!

Plébános úrnak köszönöm a részletes beszámolót, a magam és a katolikus közösség nevében kívánunk erőt és kitartást a további munkához!

 

Ótus László